
❈ A Trianon Története❈
Az 1919. január 18-án megnyíló versailles-i béketárgyalásokon különböző bizottságok foglalkoztak a békeszerződések egyes résztémáival (például katonai leszerelés, jóvátétel, illetve területi kérdések). Az egyes országok határainak ügyét szakbizottságok (csehszlovák albizottság, román–délszláv albizottság) tárgyalták, amelyekben a nagyhatalmakat képviselő szakértők vettek részt. Bár nem igaz, hogy ne ismerték volna Magyarországot, véleményüket általában negatív irányban befolyásolták az utódállamok jelen lévő képviselői.
A határmegvonásnál a szomszédos országok gazdasági-stratégiai megerősítését (a leendő francia szövetség számára) tekintették a legfontosabb célnak, illetve az utódállamok nyomására figyelembe vették a háború alatt tett ígéreteiket is. Az etnikai elv alárendelt szerepet játszott, az önrendelkezési elvet pedig Magyarország esetében egyáltalán nem alkalmazták, arra való hivatkozással, hogy a nemzetiségek gyűlésein (például a románok gyulafehérvári határozata) népképviseleti úton döntötték el a területek hovatartozását – ez természetesen nem volt igaz, hiszen magyarok vagy más kisebbségek rendszerint nem voltak jelen ezeken a gyűléseken.
A szakértői bizottságok két hónap alatt megállapították a határokat. Ezek után az utódállamok tehettek megjegyzéseket, illetve élhettek kisebb korrekciós javaslatokkal. Ennek eredményeként 1919 nyarán született meg a döntés például Nyugat-Magyarország vagy Zala és Baranya vármegye déli részének (Muramellék, Drávaköz) elcsatolásáról – ezek esetében már joggal feltételezhetjük, hogy a tanácsköztársaság gyengítése, megbüntetése is szempont volt.
A tárgyalásokra Magyarországot sem hívták meg, így a javaslat érdemi formálódása közben senki sem képviselte a magyar szempontot. Emellett még csak egyben sem látták a magyar határokat, hiszen két albizottság tárgyalta őket. Mindegyik utódállam jelentősen nagyobb területnyereséggel lett volna csak elégedett: a románok egészen a Tiszáig kívántak terjeszkedni, míg cseh részről felvetődött egy nyugat-dunántúli területsáv megszerzésének gondolata. Ezt azzal indokolták, hogy Magyarországot és Ausztriát elválasszák egymástól, így közös határuk lett volna a formálódó délszláv állammal.
